Simonyi Tamás​

Fotós

Nem lehet szenvedély nélkül fényképezni. Ha az ember nem szenvedéllyel fotóz, az nagyon hamar meglátszik a képeken és a nézők már tovább is lépnek, mert oly sokan tesznek fel fantasztikus képeket a netre.
Akkor kezdtem fotózni, amikor 16 éves voltam és a világ még nem ismerte a digitális fényképezést. Többnyire fekete-fehér képeket készítettem, mert a színes filmet nemigen tudtam megengedni magamnak. Egy budapesti gyógyszeripari vállalat fotólaborjában láttam először azt, ahogy a barnás folyadékből felsejlik egy kép, amelynek tónusain még változtatni is lehet. Ez persze közelébe se jött annak, amit ma a fotófeldolgozó szoftverek produkálnak, de a mágia megfogott.
A közgazdasági egyetemen az egyetemi lapnak készítettem portrékat az egyetemi társainkról. Megdöbbenve tapasztaltuk, mennyire vitték az újságot, amikor egy ismertebb, vonzó arc került a címlapra. Ekkor ragadott meg a portré műfaja és nem ereszt azóta sem.
Semmi sem érdekesebb, mint egy emberi arc, a kifejezés. A legnagyobb kihívásnak és ajándéknak azt tartom, amikor meg tudom ragadni azt a pillanatot, amivel egy ember igazi jellemét vagy szokatlan gesztusát mutathatom be.
Az igazat megvallva, nem a fotózásból élek. Egy nagy nemzetközi tanácsadó cég munkatársaként segítek abban, hogy vállalatok fúziókat bonyolítsanak le egymással. Emiatt nem kényszerülök arra, hogy fényképek eladásából keressem a kenyerem. Így viszont csak a legjobb szituációkra lövök és csak a legizgalmasabb képeket tartom meg.
Nyertem díjakat és több alkalommal tartottam kiállításokat. Mindig meglepődtem, mennyire sokféle az emberek ízlése. Nem volt soha olyan pár képem, amelyek a megnyitók látogatói szerint a „legjobb” fotóim lettek volna. A képek jó része kapott szavazatot a többnyire igen kritikus és igényes közönségtől. Nem baj, hogy így van ez és sokat mond arról, milyen komplikált a pályázatok bírálóbizottságának munkája.
Az oldalon bemutatom az elmúlt mintegy 10 évem válogatását, amióta áttértem a digitális fényképezésre. Cserélgetem a képeket, hogy érdemes legyen újra és újra benézni. Amint látható, az emberi arcok vonzanak leginkább, de a természet és az állatok is lenyűgöznek. Aránylag sokat utazom üzletileg (a korlátozások alatt persze nemigen teszem ki a lábam) és akkor a városok is előcsalogatják a fényképezőgépemet. Remélem ez a szokás ragadós lesz.
Ha a képeim érdekesnek bizonyulnak, szívesen megmutatom, én hogyan fényképezek – akár egy fotóséta vagy egy fotótúra keretében. A családom szerint remekül magyarázok. Nem lesz unalmas pillanat, ezt megígérhetem.

További információ a Fotós Séták és Workshopok aloldalon található meg. Remélem nemsokára találkozunk!

Kiállítások és Sajtó

Peru – Simonyi Tamás Fotókönyve

A könyv anyagát egy 2016-os, szűk három hetes perui út során fotóztam. A szervezést itthonról végeztük, egy helyi utazási iroda mindig várt minket a reptereken és vitt körbe a környéken. Peru akkoriban még elegen nehezen volt elérhető és inkább csak

Elolvasom »

Fotókiállítás a MagNet Házban

Ez a kiállítás 2020 decemberében nyílt meg a Magnet Házban a budapesti Andrássy úton . A Magnet Bank – mint sokak számára ismert – közösségi bank és mint ilyen, központi irodája sok képzőművészeti és fotókiállításnak ad otthont. A kiállítás amint

Elolvasom »